Odakinn gyönyörűen süt a nap, az asztalom mögül pont ezt látom. Ezt látja Dömper is, - már amikor nem alszik-, aki az asztal előtt fekszik. Néha panaszosan hangosakat nyög, mert jó itt feküdni, de odakinn sokkal jobb lenne. Mona a kollégák széke alatt keresett helyet magának, ha arra megyek, félálomban meglendíti a farkát és alszik tovább. Kamu szemrehányóan néz rám az asztal alól, hiszen olyan szép idő van, igazán kimehetnénk egy kicsit...
De majd csak délután, mert mára "papírmunkám" van. Ezt is nagyon szeretem, csak a kutyáim unatkoznak kicsit...
D.V.
